Gyógyító növények

Gyógyító növények

A gyógynövények gyűjtése és alkalmazása feltehetően egyidős az emberiség létezésével. Elődeink ugyanis együtt élve a természettel ismerték annak széleskörű tárházát, hogy milyen tápanyagokat illetve orvosságokat kínál az emberi szervezet számára.

Olvass tovább

Mivel őseink többnyire szoros kapcsolatban voltak élőhelyükkel, így természetes volt számukra, hogy a közvetlen környezetükben élő növényeket alkalmazzák a mindennapi életük során. Tudták, hogy a természetben mindent megtalálnak, amire a szervezetüknek szüksége van, hogy egészségesen tudjon működni. Ez az évezredeken keresztül összegyűjtött tudás és tapasztalat, mely a néphagyományban maradt fenn, manapság kissé feledésbe merült, ezért kell újra meg tanulnunk bízni a természet-gyógyító erejében. A modernkori kutatások is bizonyítják, hogy a megfelelő módon alkalmazott gyógynövények és egyéb természetes gyógymódok hozzájárulhatnak az Egészségünk megőrzéséhez, illetve a már kialakult betegségek szelídebb módon való kezeléséhez.

Ismerjük meg a füvészkerteket

Hasonlóan más ősi népekhez, a Magyar népi gyógyászatban is nagy hagyománya van a gyógynövények használatának, így a füvesasszonyok, a táltosok és szerzetesek egyaránt ismerték a növények minden titkát, és alkalmazták azokat munkásságuk során. Első sorban a hazánkban őshonos növényeket használták, hiszen ezek a növények tartalmazták a számukra leg megfelelőbb hatóanyag összetételt. Kertjeikben termesztették a hazánkban ritkán előforduló vagy nem őshonos, de mégis hasznosnak bizonyuló növényeket, így alakultak ki a füvészkertek.

Görög és Római kultúra

Az ókori Görög és Római orvosok nagyfokú tudással rendelkeztek a növények felhasználásáról, és elkészítették a gyógynövények rendszertani besorolását is. Többek között Hippokratész, aki Kr. e. 460-370-ben élt, és kora legnagyobb gyógyítójának számított, számos gyógynövény készítményről és azok hatékonyságukról számol be. Kr. u. 129-199 között élt Claudius Galenus, aki Marcus Aurelius Római császár orvosa volt, szintén többkötetes gyógyfüves könyvet alkotott, melyben részletes említést tesz különböző készítményekről: tinktúrák, kenőcsök, főzetek, borogatások elkészítési és alkalmazási módjáról és gyógyhatásairól. Ezen készítményeket később Galenusi készítmény-ként válnak közismerté.

Kínai orvoslás

A Kínai birodalomból már Kr. e. 2900-ból maradt fenn egy összefoglaló mű, mely közel 350 féle gyógy készítményt tartalmaz, melyek növényi, állati és ásványi eredetű alapanyagokból készülnek. Itt készült a világ első gyógynövényes kertje is.

Gyógynövények és a modern orvoslás

A növényi hatóanyagokat elsőként Paracelsus tételezte fel a XVI század első felében, ezt követően a XVIII században C.W.Sheele kezdte el a növényi hatóanyagok mesterséges előállítását, ezzel egy új korszakot nyitva az orvostudomány életében. Az 1800 as évek elején egy német kémikus Friedrich Sertürner ópiumból izolálta a morfint. Ettől kezdve jelentek meg a szintézis során előállított gyógy készítmények, és ezzel egyidejűleg csökkent a természetben megtalálható növények iránti érdeklődés. Az aszpirin talán a legismertebb példa erre, a fűzfa kérgében található szalicilsavak származéka, melyet kémiai úton állítanak elő.

Egyiptom

Egyiptomba az Ebers féle papirusztekercsek Kr. e. 1500 körüli időszakról maradtak fent, és számolnak be gyógynövénytermesztésről, illetve több száz gyógynövény fajtáról, és azok receptjeiről.

Indiai orvoslás

Indiában az Ajurvedikus orvoslás első feljegyzései Kr. e. 6000-3000-ből maradtak fent az útókornak. Az élet bölcsessége-tudománya révén egy komplex, időtálló rendszert foglal magába, melyet napjainkban is éppolyan hatékonysággal alkalmazhatunk, mint évezredekkel ezelőtt, hisz olyan törvényszerűségeket fogalmaz meg melyek szoros kapcsolatra utalnak az emberi szervezet és a természet között.

Gyűjtés

A gyógynövények begyűjtésénél több tényezőt is érdemes figyelembe vennünk:

 Az élőhelyi körülmények nagyba befolyásolják a növények minőségét, és tisztaságát, mely a természetes környezetükben, erdőn, mezőn, patak partján a legoptimálisabb. A növényeket nagyrész napos időben, a délelőtti, és kora délutáni órákban érdemes gyűjteni, hisz ekkor a legnagyobb a hatóanyag és az illóolaj tartalmuk. Az egyes növényi részek begyűjtésénél az évszakokat és a holdállást is figyelembe kell vennünk.

 

  • Virágok A virágzás során a virágos hajtáscsúcsot, néhány levelet is magába foglalva gyűjtsük. Az aromás növényeket, mint zsálya, menta, oregánó, kakukkfű, melyek még illóolajokban gazdagok, akkor kell begyűjteni, amikor a virág még bimbós, mivel az olajok a virágban koncentrálódnak, hogy odavonzák a rovarokat. A virágzás során a rovarok eltávolítják a pollent és nektárt, melyek a gyógyszer lényegi részei.
  • Rügyek Amikor még zártak, és a rügypikkely még nem vált le. A rügypikkely sötét, bőrszerű levélke, amely beborítja a rügyet.
  • Levelek A virágzást megelőző időszakban ajánlott gyűjteni, amikor még zsengék. Ne gyűjtsük a legalsó leveleket, mert azok hajtanak ki elsőként, tehát azok a leginkább károsodtak.
  • Szárak A leveleknél azonos időszakban.
  • Hagymák A virágzás után, amikor a talaj feletti rész kezd elszáradni.
  • Gyökerek és rizomák Amikor a növény vegetációs nyugalomban van, az egynyári növénye esetében rendszerint ősszel, az évelőknél tavasz elején
  • Gumók A virágzás időpontjában.
  • Gyümölcsök Amikor teljesen megértek és elérték végleges színüket
  • Magok Amikor a növény kezd kiszáradni, kevéssel azelőtt, hogy a magokat elhullatná. A legmegfelelőbb időszak a gyűjtésre a reggel első órái vagy az alkonyat. Ne gyűjtsünk erős vagy szeles napokon, hanem szép és száraz időben, amikor a harmat felszáradt.

Szárítás

Miután begyűjtöttük a kívánt gyógynövényeket, árnyékos, száraz és szellős helyen szárítsuk őket egy erre kialakított helységben. Kartonpapírra vagy szitás hálóra helyezve, vagy éppen a szárától felkötve. A szárítás során időközönként forgassuk meg őket, egész addig, míg tökéletesen meg nem száradt, utána összegyűjtjük és papírdobozban vagy zsákokban tároljuk, hűvös száraz helyen. Érdemes odafigyeli a szárítás során, hogy teljesen száradjanak meg a növények, mert különben bepenészedhet, illetve, hogy túl sokat se hagyjuk száradni, mert akkor már veszíthet az illóolaj és a hatóanyag tartalmából.

 A legjobb a növényeket természetes módon szárítani, minden gyorsított folyamat nélkül. Ajánlott árnyékos helyen, és jól szellőző helységben, például padláson szárítani. A szárakat és nyeleket ne túl szoros kötegekbe gyűjtsük,és fejjel lefelé fordítva fügesszük fel, vagy helyezzük aszalóra két-három centimlternél nem magasabb rétegekben. Minden nap forgassuk át. A bogyókat alacsony perermű papírdobozba helyezhetjük. A megszáradt gyümölcsökből a magokat a kezünk között dörzsölve távolíthatjuk el, majd szitáljuk át, hogy eltávolítsuk a port és a növényi részeket, ami után tovább egy hétig kell szárítani.

 A szárítás időtartama függ az eltávolítandó víz mennyiségétől, de rendszerint tizenöt-húsz nap tanácsolt gyökerek, szárak és kérgek esetében, nyolc- tíz nap levelknél, és három-négy nap virágoknál. Tapintással meggyőződhetünk róla, hogy kiszáradt-e már a növény: amennyiben nem hagy a kézen nedvesség nyomot, a folyamat befejeződött.

Tárolás

A szárított növényeket nedvességtől és fénytől védve, legjobb, ha papírdobozban vagy tasakban illetve zsákokban tároljuk.

Az alkalmazás módja

Gyógyteák

A gyógytea a növények hatóanyagai alkalmazásának legősibb módja, melynek formája lehet:

forrázat, áztatmány, főzet

Forrázat

A forrázat a teához nagyon hasonlóan készül. A vizet a forrásponthoz közeli hőmérsékletre kell melegíteni, de nem teljes forrásba, mert a gőzben elvesznének az értékes illóolajok. Ezt a módszert használjuk a növény virágai és levelei esetében. A standard mennyiséget naponta kell elkészíte adagra elegendő. Melegen és hidegen iható.

Főzet

Gyökerek, kérgek, vesszők és néhány típusú bogyó esetében használatos. Tegyük a növényt hideg vízbe, és hagyjuk forrni egy órán keresztül. Naponta el kell készíteni a főzetet, három adagra elegendő mennyiségben. Hidegen és melegen is iható.

Az áztatmány

Az áztatás célja, hogy a hőmérséklet megemelése nélkül “hidegen” vonjuk ki az ízeket, aromákat, hatóanyagokat. Az áztatmány alapanyaga lehet víz, égetett szesz, bor, olaj, tej, vagy gyógyfőzet. Az áztatás ideje az alapanyagtól és az elkészítés módtól függően változhat. Használhatunk friss vagy szárított esetleg porított növényi részeket is. A hatékonyabb kioldás érdekében tartsuk szobahőmérsékleten a készülő áztatmányt, néha keverjük meg, vagy rázzuk fel.Az áztatás célja, hogy a hőmérséklet megemelése nélkül “hidegen” vonjuk ki az ízeket, aromákat, hatóanyagokat. Az áztatmány alapanyaga lehet víz, égetett szesz, bor, olaj, tej, vagy gyógyfőzet. Az áztatás ideje az alapanyagtól és az elkészítési módtól függően változhat. Használhatunk friss vagy szárított esetleg porított növényi részeket is. A hatékonyabb kioldás érdekében tartsuk szobahőmérsékleten a készülő áztatmányt, néha keverjük meg, vagy rázzuk fel.

Tinktúra

(tömény etil alkoholos áztatmány)

A tinktúra speciális áztatmány, mivel hordozóanyaga, melyben a növényi részek kioldódnak, tömény etil alkohol, 50%-tól 96%-os töménységig. Eltarthatósága az alkoholnak köszönhetően szinte „ korlátlan ”, a többi részletében megegyezik az általános áztatmányokkal. A növény bármely része felhasználható.

Kenőcs és olaj

A kenőcsben a növényi részek közvetlenül vagy azok kinyert hatóanyagai egy krémes vagy olajos hordozóanyagba vannak belekeverve, beledolgozva, beleoldva, belesütve. A kenőcsöt külsőleg alkalmazzuk. Alapanyaga lehet vízoldékony krémzselé vagy zsíros állagú anyag. A zsíros kenőcsök készülhetnek állati: tisztított vaj, disznózsír, libazsír, kacsazsír, faggyú…, vagy növényi vagy ásványi zsírból, olajból. Az alapanyagot a bőrtípusnak vagy a kívánt hatásnak, célnak megfelelően kell kiválasztani, például száraz bőrre zsíros kenőcsöt készítsünk, fertőzött sebre viszont inkább zselés típusú, szárító, fertőtlenítő krémet használjunk. A kenőcsöt készíthetjük hideg eljárással, ilyenkor általában friss szirmokat, leveleket alkalmazunk. Érdemesebb friss növényt felhasználni, amelyet pépesítünk és egyszerűen a hordozóanyagba keverünk, de használhatunk szárított, porított növényt is. A meleg eljárással készülő kenőcs alapanyagát felolvasztjuk és így keverjük bele a növényi részeket. Vigyázni kell arra, hogy az alapanyagot szinte épp csak megolvasszuk és ne hevítsük túl, mert akkor a növényi részek eléghetnek, aromájuk elillanhat.

A pép

A pép általában friss növényi részek, magvak, termés darálásával, őrlésével, összezúzásával készül, általában nem tartalmaz hordozóanyagot, csak tisztán a növényt-növényeket. A pépet általában külsőleg, pakolás készítésére használjuk, de alkalmazhatjuk belsőleg is, mint például szezámpasztát vagy friss bazsalikomból készült pesztót.

Illóolaj

Illóolaj aromás növények virágából, terméséből, hajtásból, szárából, leveléből, kérgéből készíthető hidegpréselés vagy vízgőz desztilláció során. Az ollóolaj hatásában megegyezik a növényével, de annál hatványozottan erősebb. Szélesebb körben, általánosan és különleges módon is felhasználható, így alkalmas kenőcs, olaj, forrázat, gőz, illetve egyéb gyógyszer készítéséhez. Légmentes zárás mellett, sötét üvegben, sötétben, hűvös helyen korlátlanul tárolható. Töményen vagy közvetlenül nagyon óvatosan alkalmazzuk.